2012. május 9., szerda

Prevenciós társasjáték


A hospitálás során egy prevenciós társasjáték bemutatóján vettem részt, az egyik kerületi iskola tanulóival mutatta be a helyi gyermekvédelmi felelős és a gyj. szolgálat egyik munkatársa. A meghívott vendégek a kerületi iskolák gyv. felelősei és igazgatói voltak.
A Játék tulajdonképpen egy egyszerű kérdezz-felelek. Lépegetni kell egy szőnyegen különböző színű pacákra, és ez alapján a csapatoknak válaszolni kell a színnek megfelelő témakör egy-egy kérdésére. A vezető ezután eldönti, a csapat mennyi pontot kap a válaszra és tovább lépnek
A témakörök: drogok, bűncselekmények, áldozattá válás, iskola
Néhány elhangzott kérdés, hogy lássátok miről van szó:
1. témakör: drogok
·         illegális szerek
·         leggyakrabban használt drog
·         szipuzás (láttál-e már ilyet, elkerülni a szipuzót- a viselkedésén mi látszik)
2. témakör: bűncselekmények
·         nem engednek buliba, feljelented apádat, azt hazudod felpofozott – bűncselekmény-e (megvádolás)
·         bűncselekmény-e nagy értékű autó emblémáját letörni (rongálás)
3. áldozattá válás
·      segítő telefonszám (használtad-e már)
·      megengedett hiányzások száma, ebből mennyi lehet igazolatlan
4. Iskola
·      chat veszélyei (volt-e rossz tapasztalatod)
·      valaki azt hiszi a legerősebb az osztályban ezért valakitől heti 500 forintot kér, hogy megvédje, ha abbahagyná, verést ígér - ez mi

A kérdésem az, hogy szerintetek mennyi haszna lehet egy ilyen játéknak? Néhány vendég azt a kérdést vetette fel, hogy ettől nem kapnak-e jó ötleteket a gyerekek például utcai csínytevésre (az egyik példában autók emblémáit törögették le). Gondolom nem, de igazából nem tudom.
Én azt éreztem, hogy a játék önmagában megbeszélés nélkül nem sokat ér, én kicsit többre számítottam,  csak információhalmaz. Megbeszéléssel együtt sem nyújt semmi extrát, mert ahhoz minek görnyedni egy szőnyeg fölött? A gyerekek nem alkotnak semmit, nem vihetnek el semmit, csak a már megbeszélt témák kérdéseire válaszolhatnak. – ez maximum ellenőrizni jó a tudásukat.
A játékot egy költségtérítéses továbbképzés során lehet megszerezni, és csak az itt végzett oktatót vezethetik. Én ezt kicsit furcsállom, mert végül is egy gyermekvédelem szakos tanár megtanulja azokat a válaszokat, amikkel biztonsággal el tud vezetgetni egy ilyen foglalkozást. Először arra gondoltam, csalok egy kicsit és én is játszani fogok a diákjaimmal, de elvetettem az ötletet. A kérdések közül a legtöbbre nem tudnának első alkalommal válaszolni, és akkor miről is szólna? Felolvasnám a helyes megoldásokat? Ráadásul a hivatalos játékidő másfél óra, szerintem nagyon sok. Ti már játszottatok hasonlót?

7 megjegyzés:

  1. Elkövették azt a hibát, amit én is szoktam, tényleg elég információalapúnak tűnik az egész; azután lehet értelme, ha több órán át mondjuk ilyesmi témákról volt szó, ellenőrzés, ismeretek rögzítése gyanánt.
    Nem egyszerű ilyen feladatokat csinálni, ugye.

    VálaszTörlés
  2. Az ötletet én is jónak tartom, játékkal mindig könnyebb tanulni, de szerintem is csak akkor érhet valamit, ha előtte már ezekről hallottak, bővebben tájékoztatást kaptak vagy tanultak ezekről. Egyébként milyen korosztálynak szól ez a játék? A kérdések így elég nehéznek tűnnek, illetve ami még megfordult a fejemben, hogy ezekre a kérdésekre született válaszokat hogy lehet pontozni? De lehet, h csak nekem nem egyértelmű a játék menete, és szabályai...

    Üdv:
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elvileg általános iskolásoknak, középiskolásoknak szól, a bemutatón hetedik osztályos tanulók voltak. A pontozásról: azt hiszem a kártyákon vannak pontszámjavaslatok (én nem fogtam a kezemben) és a játékvezető dönt, hogy a max. pontból mennyit ítél meg egy válaszra.

      Törlés
  3. Nyilván jó, ha már az általános iskolásoknak is több témakörben vannak ismereteik. Ahhoz, hogy megismerjék a körülöttük lévő világot, és el tudják dönteni, mi a jó, mi nem, mire mondjanak nemet, felnőttek, szakértők segítségére is szükség lehet. Gondolom ezért gondolták a játék kitalálói, hogy ily módon bővítik a gyerekek ismereteit, jobb ha nem csak egymástól szereznek félinformációkat. Hogy a játékos forma ebben az esetben mennyire segíti őket nem tudom, egy kicsit valóban zavarosnak tűnik, a tisztánlátáshoz szívesen végig néznék egy ilyen foglalkozást.
    M. Mária

    VálaszTörlés
  4. A játékos ötlet maga tetszik, de ilyen formában szerintem is csak az ismeretek ellenőrzésére használható. Egyébként bennem is merült már fel az a kérdés, hogy azzal, hogy a gyerekeknek új információkat nyújtunk pl. az újfajta drogokról, azok hatásairól, stb., vagy, mint ebben az esetben, "csínytevési lehetőségekről", nem éppen ötleteket adunk-e arra, hogy miket próbáljanak ki? Abban a suliban, ahol én végzem a tanítási gyakorlatot, az ifjúságvédelmi felelős szerint például nem túl okos dolog ilyen új infókkal bombázni a gyerekeket, mert ezzel ötleteket adunk nekik. Mások viszont úgy gondolják, hogy ha a gyerekek jobban tájékozottak, több ismerettel rendelkeznek, akkor könnyebben el is kerülhetik a bajt.
    Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem meg az járt a fejemben, amit Máté mondott az addikciós órán, hogy egy felmérés szerint mennyire nem érnek semmit az előadás szerű prevenciós programok (csak ismeretek közlése), meg az elrettentés. Volt az iskolánkban rendőrségi óra, egy jópofa rendőr tartotta, de a 45 perc nagyobbik hányadában az anyagok tulajdonságait sorolta, és csak ez az egy alkalom volt erre szánva. Ezzel az egész prevenció dologgal az a bajom, hogy nem látom át, hogyan lehet kevés időben valami értelmeset csinálni. ez a játék is sok időt elvesz, aztán önmagában sok mindent nem adhat, csak erős körítéssel.

      Törlés
  5. Ez valóban egy dilemma, amit Ági említ. De szerintem - pl. a világhálónak is köszönhetően - a gyerekek egy csomó dologról (illegális szerekről stb.) sokkal többet tudnak, mint a felnőttek. Ezért nem hinném, hogy valami újdonságra mi hívnánk fel a figyelmüket.

    VálaszTörlés